A mű a természetes környezet szabad formavilága és a karteziánus geometria közötti kontrasztot hangsúlyozza. Az alkotó a természetben talált különböző ágakat négyzet alakban rendezi el. Az ágakat fényvisszaverő, foszforeszkáló festékkel festette le, amely sötétedés után világítani kezd. A kompozíció csak a dokumentálás pillanatáig őrzi meg szigorú formáját, azt követően lebomlik, szétoszlik a környezetében.