A fák korhadó részeinek nemcsak gyönyörű pirosas-barnás színezete, hanem az állaga is kiindulási alapként szolgált Szőke Erika számára. A törékeny, porladó anyagra lisztként tekintett, és új testet és így új életet kívánt adni annak. Kenyeret sütött belőle, majd visszahelyezte ugyanoda, ahol találta. Az alkotás további sorsát a természet irányítja: megszűnhet, de át is alakulhat valami mássá. A gondolat lényege a múlandóság: minden fejlődik tovább akkor is, ha az alkotó már nincs is jelen… A természet teszi a dolgát.