A multijoining térobjektum két alapvető koncepcióra támaszkodik:
- Dinamikus szkulpturális koncepció: Építészeti térformáló objektum – egy vízfelület fölött lebegő, pulzáló hullám, amely a Dunát kiszolgáló csatorna hídjának két oszlopsorát köti össze. A zöld táj kontextusában kontrasztként jelennek meg a vörös szalagok, melyeket húrokként penget a szél. A hullámzó vízfelületen, mint projekciós síkon, halmozottan jelenik meg a kapcsolódás dinamikája – összjátéka, mely a vonalak mechanikus frekvenciós mozgásából, valamint a vízfelület fodrozódásából állnak.
- Lírai koncepció: Kapocs-összekapcsolódás, mint a kooperáció aktusa, az emberek-emberiség összefogása, aminek térbeli leképezése a híd (összekötő elem) kilenc pár vasbeton oszlopának összekötése egy kontinuális szalaggal. A szalag 24 darab 10m hosszú szegmensből áll, amelyeket közös összefogással eggyé kapcsoltunk. A kapcsolódások helyére rövid üzenetek lettek bevarrva, utalások egyes össztársadalmi, akár globális szintű eseményekre, jelenségekre, melyeknél az együttműködés, összefonódás központi szerepet tölt ött be (pl. Live Aid koncert, a Voyager űrszonda aranylemezes üzenete, a párizsi éghajlatvédelmi egyezmény, ill. a Covid-19 védőoltás kifejlesztése).