A mű az alkotó gyermekkori, Helemba-környéki emlékeiből inspirálódott. Ezek az emlékek a nyolcvanas évek végéről származnak, amikor a szlovák-magyar határ még felügyelet alatt állt.
„Az őrtoronyban fegyveres határőrök voltak. Egy drámai történés kapcsán megmaradt bennem egy emlék. Valaki át akarta lépni a határt, aminek tragikus végkifejlete lett. Ezután gyerekként mindig figyeltem ezekre az építményekre, amelyek közt hajóútvonal-jelzők voltak elhelyezve egymagasságban. Mára eltűntek ezek az őrtornyok, de a hajóirányjelzések máig jelzik a szabályozást.”
Az uszadék egy szabad természeti entitás. Az objektumok középpontjában ez a szabad entitás áll. Ezzel szemben a lehántott, megmunkált fa egy olyan ellenpontot képez a kompozíción belül, mely ezt az entitást keretek közé szorítja. Az értelmezés további rétegeinek szempontjából kiemelten fontos, hogy az alkotó specifikus, helyi anyagokból dolgozik, melyek ebben az esetben a Duna-partról, az egykori őrtornyok és máig álló szabályozó táblák mellől összegyűjtött uszadékot, illetve az inváziós fajként számon tartott mirigyes bálványfát jelentik. anyaghasználat: uszadékfa, mirigyes bálványfa