Ferdics Béla a vajkai mindennapok jellegzetes anyagát, a tűzifát – bükkhasábokat – értelmezi újra: üveggel és a tájra szintén jellemző anyaggal, a vízzel egészíti ki. Az így létrejött alkotások archaikus szerkezeteket idéznek – mérőműszerekre, kertészeti eszközökre vagy mechanikai kísérletekre emlékeztetnek –, és a jelentésrétegek széles spektrumát nyitják meg a néző számára.