Funczik Norbert alkotásában a klimatikus változások miatt bekövetkezett vízhiánnyal és szárazsággal foglalkozott, hangsúlyozva a víz mint stratégiai nyersanyag egyre növekvő jelentőségét. Egy tetszőlegesen kijelölt felületet kiválasztott a környezetéből, körbekerítette és hosszabb ideig locsolta. Így a felület élő és zöld maradt, míg tágabb környezete, amely a természetes esőzésekre és vízutánpótlásra volt utalva, különösen az aszályos nyári hónapokban kiszáradt és megsárgult. Az alkotás utalás a helyi jellegzetességekre: a vízszabályozásra, gátrendszerre, zsilipekre, a víz mozgásának teljes kontrolljára. A szigorúan meghatározott határvonalakkal utal a szelektív disztribúcióra: a víz hiányával extrémen érintett régiók hanyatlásra vannak ítélve, a hiánnyal csak mérsékelten érintett régiók viszont fejlődésre. Ebből társadalmi egyenlőtlenségek és feszültségek következnek.