„A sötétben a világ kicsit megváltozik. Az ember számára minden ismeretlen, könnyebben megijed, beindul a fantáziája. Többször megtörtént velem, hogy éjszakai utam során az erdőben valamilyen zajt hallottam, és azonnal gondolkodni kezdtem, vajon mi járkálhat a közelemben, mitől susognak a levelek, mitől roppanak a faágak… Milyen állat lehet – mert persze az agyam tudatos része tisztában volt vele, hogy csak valamilyen állatról lehet szó –, mekkora, hogy néz ki pontosan, mennyire van közel hozzám. Hallgatóztam, és megpróbáltam kitalálni a méreteit.
A munkában ezeket az érzéseket dolgoztam fel. A szobrok lényegében fákra felakasztott futurisztikus fülek, amelyeknek az a célja, hogy felfogják és elnyeljék az éjszaka ismeretlen hangjait. Alapanyagul az akácfa tüskés vesszőit választottam, szintén kifejezve a veszélyt, amely akár ebben az egyszerű, stilizált formában is jelen lehet.“