Ferdics Béla munkáinak témája az árnyék önállósulása volt. Az első projekt helyszínének a tarlót választotta, az ember által megművelt területet. Az emberi test a szántóföldre vetülő árnyékának rögzítése volt a cél különböző napszakokban, majd annak reliefszerű kialakítása, továbbgondolása, beásása – beszántása a földbe. Mivel az egyes árnyékok átfedték egymást, azok kiásása lépcsőzetes reliefet eredményezett. A második projektjében a műfénnyel kísérletezett este az erdőben. Ellentétben az emberi testtel, itt a négyzet, mint mértani forma árnyékát hozta be egy fákkal övezett tisztásra. A fóliából kialakított négyzetet két ember tartotta vízszintesen, időnként mozgatva azt. Ez a mozgás és a felületre irányuló fény változtatása együttesen befolyásolta az árnyék pozícióját, megrajzolását, a kompozíció alakulását. A kiválasztott környezet a szemben álló két szereplővel, a fényponttal a fejük felett és a fekete négyzettel egy pillanatra egyfajta szakralitást, a négyzet megünneplését, és a más dimenzióban való utazást idézte meg.