Valami véget ér, de a halott anyagból új élet fakad. Ami az egyik élőlény számára a vég, az a másiknak a kezdet. Zsigrai Eszter munkái emléket állítanak az elpusztult élőlényeknek: kiemeli őket megszokott közegükből, újra életre kelti őket, ezáltal láthatóvá válnak az egykori szenvedések, betegségek nyomai is. Az alkotás nemcsak szándék kérdése, hanem együttműködés az anyaggal is – ahol a véletlen alkotótárssá válik.
Az alkalmazott technikák – fitogram, lumenprint, préselt és szárított növények (diófalevél) – a természet mulandóságát és megújulását egyszerre idézik meg, miközben finom egyensúlyt teremtenek élet és halál, elmúlás és újjászületés között.