stop motion
Az alkotás középpontjában a kő mint a kiterjedés és a vonal mint a belevetett szubjektum kapcsolata áll. A vonal archaikus szimbólumként a tér meghatározására, elválasztására, jelölésére szolgál, személyessé alakítva feladatot kap: a formát minimalista egyszerűséggel osztja két vagy több részre, konkrét helyzetté változtatva azt – ilyen a helembai vasúti híd közepén meghúzott vertikális vonal, amely a két ország határvonalát jelöli ki az Ipoly folyó felett. A vonalak egymáshoz képesti pozíciója mindig keveredik: lehetnek horizontálisak, vertikálisak vagy diagonálisak, egyenesek, hullámzóak, ívesek, törtek vagy konvexek. A tértípusok e keveredése a víz sodrása által lecsiszolt kövekben, a fény-árnyék illúziókban, és a híd mint vonalakból és felületekből álló tömegben jelenik meg, melyet stop motion technikával mutat be a projekt. Ferdics a Duna partjáról gyűjtött különböző méretű kövek egyenetlen felületébe egyenes vonalat gravírozott, amely körbefutva megfelezi azokat. A vésés pontossága az anyag textúrájától függ. A vonal elindul a kő felületén, majd a forgatás során visszatér a kiindulóponthoz, így válik a térben a vonal konvex ívvé, körré vagy ellipszissé. Az animált kövek horizontális, vertikális és diagonális mozgása, a mozgás ismétlődése és a napszakok ritmikus váltakozása az idő múlását érzékelteti, míg a kövek alatt elhelyezett öntött beton négyzetek a gyermekkort idézik, időbeli dimenziót adva a videónak.
Anyaghasználat: kő, kavics, riolittufa, andezittufa, mésztufa, helyi kőfejtőből származó nyersanyag