„A Duna régi és új medrének kérdése már régóta foglalkoztatott… A régi meder mint szókapcsolat gyönyörű, kicsit a nagymamámat emlékezteti, mintha hozzá térnék vissza, egy mederbe, egy fészekbe, a gyökerekhez, egyszerűen haza… Éppen erről jutott eszembe az ötlet, hogy hasonlóképpen, ahogyan én is hazatérek, az eltérített folyó vizét is vissza kellene juttatni a régi medrébe. Azon gondolkodtam, hogyan tudnám ezt anélkül elérni, hogy túl egyszerű vagy hamis eszközöket használnék. Mert mostanság (Az alkotás 2020-ban keletkezett, a Covid-járvány első hulláma után – szerk. megj.) minden olyan művinek, hamisnak tűnik… Mindenről laboratóriumokban döntünk, ki pozitív, ki negatív… Ezért arra gondoltam, hogy laboratóriumi eszközökhöz nyúlok: pipettákat, hűtőszerkezeteket erősítettem a testemre, az új mederben megtöltöttem a Duna vizével, a régi mederhez vezető úton szándékosan csöpögni hagytam a vizet, jelölve az utat, összekötve a két medert. A régi mederhez érve pedig az összes maradék vizet visszaeresztettem a folyóba, vissza a nagymamámhoz, vissza a gyökerekhez.“