Pálmai László munkájának kiindulópontja egy egyszerű, ám sajnos máig aktuális jelenség: a természetbe illegálisan lerakott hulladék. Sétái során az ártéri erdőben különféle szemétdarabokat gyűjtött össze, ellátta őket dátummal és a megtalálás helyével, majd egyfajta gyalázatos ékszerré – koszorúvá – fonta őket.
Munkájának második része egy ironikus gesztus, amely az emberi kíváncsiságra és viselkedés kiszámíthatóságára épül. Egy zárt dobozba rejtette az élet értelmének titkát, mindössze egy keskeny rést hagyva rajta. Jogos feltételezése szerint mindenki bele akar majd nézni, és mivel a titok csak egyféleképpen közelíthető meg, mindenki ugyanazt a mozdulatot hajtja végre – ezzel beteljesítve az alkotó alaphipotézisét az emberi viselkedés kiszámíthatóságáról.