performansz
zene: Noémo – Az idő
Helemba első említései között szerepel, hogy harminchárom helyi halász került a dömösi prépostság alá, akik szabadságukért harminc hallal adóztak. E történet szimbolikájában a szabadság és teher közti csere jelenik meg, mely a lezárás és újrakezdés ciklikus gesztusává válik. Török Bianka számára a hely és a számok – három, harminc, harminchárom – személyes jelentéssel is bírnak. Performanszában a helembai iszapból és agyagból formázott, nyílt tűzön kiégetett harminc agyaghal megidézi az elengedést, az új ciklusba lépés rituáléját.
Az átadás helyszíne – a helyi homokbánya – és a performansz során alkalmazott testi jelenlét a múlthoz való viszony kérdését veti fel: mit kezdjünk azokkal a jelenségekkel, amelyek már nem szolgálnak bennünket, mégis meghatároznak? A halak homokkal való beszórása nem eltemetés, hanem emlékezés és tisztulás gesztusa, ahol az élő megmarad, csak átalakul és eltávolodik. A performansz így a közösségi emlékezet és a személyes feldolgozás határtereit kutatja.